100 kérdés és válasz az ETC vizes leválasztókról

Elsődleges feladata az égéstermékek által szállított korom és széntartalmú szilárd részecskék leválasztása. A víz, a nedves felületek és a belső geometria fokozatosan elválasztják a részecskéket a gázáramtól. Az AH/CLINEAR sorozat vizes wet scrubber termékcsalád: nem tartalmaz aktívszén-szűrőket, elektrosztatikus mezőket vagy ózongenerátorokat.

Az áramlás porlasztott vízzel, nedves felületekkel és többszöri irányváltással találkozik. A részecskéket a rendszer befogja, azok átnedvesednek, tömegük megnő, és a keringtetett víz magával viszi őket. Az eredmény a légszállítás, a geometria, a porlasztás, a hőmérséklet és az érintkezési idő kölcsönhatásától függ.

Egy dokumentált vizsgálat meghatározott körülményei között az ETC rendszer 95,2%-os részecske-leválasztási hatásfokot ért el, amelyet az UNI EN 13284-1 szabvány szerint mértek a MADE HSE S.r.l.-nél, amely ACCREDIA n. 0656 számú akkreditált laboratórium; a vizsgálati jegyzőkönyvek száma 14LA11644 és 14LA11645, kelte 09/12/2014. Az érték ezekre a vizsgálati körülményekre vonatkozik, és nem olyan általános garancia, amely bármilyen égésre, légszállításra vagy konfigurációra érvényes.

Nem. A hivatkozott vizsgálat az alkalmazott módszerrel mért összes szilárd részecskére vonatkozik. Külön erre irányuló mérés hiányában ugyanezeket az eredményeket nem szabad automatikusan a PM10, PM2,5 vagy ultrafinom frakciókra vonatkoztatni.

Nem. A füst szilárd részecskék, aeroszolok, gőzök és gáznemű összetevők keveréke. A wet scrubber jelentősen csökkenti a részecske-összetevőt, de a pusztán vizes kezelés nem egyenértékű minden látható vagy kondenzálódó összetevő teljes eltávolításával.

A víz a szaganyagok egy részét csökkentheti, különösen ha azok a szilárd részecskékhez kötődnek, vagy kellően oldhatók. A maradék szag önmagában nem utal hibás működésre. Különleges szagkezelési igények esetén további, erre a célra szolgáló technológiákra lehet szükség.

Igen. A füstgázok a mosás során lehűlnek és nedvességgel telítődnek. A kimenetnél ezért vízgőz jelenhet meg, különösen hideg külső levegő esetén vagy nagyobb hőterhelésű fázisokban.

Megfelelően méretezett fatüzelésű kemencéknél az ETC gyakran 45-50 °C körüli kilépő hőmérsékletet tapasztal. Ez nem rögzített érték: a hőfejlesztőtől, a tüzelőanyagtól, a légszállítástól, a belépő hőmérséklettől és az üzemi körülményektől függően változik.

Az ETC tapasztalata szerint a 120-150 °C körüli belépő hőmérséklet normál esetben nem okoz problémát a gépnek, ha a rendszer megfelelően van méretezve, vízzel fel van töltve és rendesen működik.

Egy alkalmi csúcsot a mosórendszer normál esetben elnyel, ez azonban jelentősen megnövelheti a gőzképződést. Ha a nagyon magas hőmérséklet válik szokásos állapottá, ellenőrizni kell a tüzelőanyagot, a hőfejlesztőt és a gép méretezését.

A belső útvonal több nedves zónán és irányváltáson halad keresztül. Az alkalmi kis szikrák az útvonal során normál esetben átnedvesednek és kialszanak. Ez nem jelenti azt, hogy a berendezést szándékosan nagy mennyiségű izzó anyag fogadására lehet használni.

Az üzemi folyadék a víz. Eltérő ETC műszaki utasítás hiányában a keringtető tartályba nem szabad mosószert, szappant, fagyállót, sókat, alkoholt, savakat vagy egyéb adalékanyagot tenni.

ETC üzemi referenciaként a betáplálási nyomást hozzávetőlegesen 1,5 és 3,5 bar között kell beállítani. Túl nagy nyomás esetén nyomáscsökkentőt kell alkalmazni.

Nagyon kemény víz esetén vízlágyító beépítése szükséges. A vízkő lerakódhat a mágnesszelepben, a fúvókákban, az elosztócsövekben, a szivattyúban, a csatlakozókban és a víz áramlási járataiban.

Igen. A lágyított víz alkalmas, és csökkenti a vízkőlerakódás kockázatát.

Igen. Az ETC megengedi a használatát; a vízkő hiánya vagy jelentős csökkenése nem okoz problémát a leválasztó normál működésében.

Nem, ha nem vizsgálták be és nem kezelték. Az ETC megtiltja a kezeletlen kútvíz közvetlen használatát, ha az nagy keménységű vagy magas ásványianyag-tartalmú. Súlyos esetekben a vízkő gyorsan lerakódhat a teljes körben, és akár néhány hónap alatt is súlyosan károsíthatja a gépet.

Igen. A korom nagyon hamar láthatóan elszennyezi a vizet. Pusztán a színből nem lehet pontosan megállapítani, mennyi kormot termel a kemence. Ha a víz szennyezett, a berendezés szokásos kezelésének megfelelően le kell engedni és cserélni kell.

Normál esetben nem. A füstgázokat mosó víz hamar jellegzetes, enyhén csípős szagot vesz fel. A szag önmagában nem utal hibára; a szennyezőanyagok koncentrációjának növekedésével a víz más jellemzői is változhatnak, beleértve a savasságot is.

Az ETC üzemi tapasztalata szerint a tartályban lévő víz hőmérséklete normál esetben még a legnehezebb megfigyelt körülmények között sem haladta meg a kb. 80 °C-ot. A szokásos érték általában ennél alacsonyabb.

Igen, ha fedett helyre van telepítve, és nem áll fenn fagyveszély. A helyes karbantartás szempontjából az ETC ennek ellenére azt tartja előnyösebbnek, ha a vizet a használatnak megfelelő gyakorisággal, normál esetben a munkanap végén leengedik és megújítják.

Üzem után a gépet le kell üríteni. El kell kerülni, hogy a kör kitett pontjain pangó víz maradjon, mert a megfagyás tágulást, töréseket és az alkatrészek károsodását okozhatja.

A gép átmenetileg a tartályban már lévő vízzel tovább működhet. Hozzávetőlegesen kb. egy órán át képes dolgozni, a párolgástól és az üzemi körülményektől függően. Amikor a szint a minimum alá csökken, az úszókapcsoló leállítja a szivattyú normál működését.

Töltse fel a tartályt, és a szivattyú indítása előtt hagyja benne a vizet kb. 1-2 órán át. Ezután ellenőrizze a nyomást, a zajt és a porlasztást. Ez az eljárás segít a szivattyú állásban lévő alkatrészeinek visszanyerni a normál üzemi állapotukat.

Ellenőrizze a szükséges csatlakozásokat, a vízellátás megnyitását, a csapok állását, a leeresztést, az elektromos tápellátást, a földelést, a csővezetékek tömítettségét és a szivárgások hiányát. Bekapcsolás után figyelje meg a megfelelő feltöltést, a szivattyú indulását az előírt szinten és a porlasztást.

A szivattyú nem indulhat el, amíg a víz el nem éri az úszókapcsoló által előírt első szintet. Ha a víz nem folyik be, meg kell vizsgálni a vízbetöltő kört.

Fejezze be a tüzelést, és zárja le a kemence száját. Ezután kapcsolja ki a leválasztót. A leeresztés ezt követően kézzel vagy automatikusan történik, a telepített konfigurációtól függően.

Nem. Az öblítés befejezése után a gép azonnal feltölthető és újra üzembe helyezhető. Nincs kötelező műszaki száradási idő.

Egy alkalmi leállás nem feltétlenül teszi szükségessé a kemence azonnali kikapcsolását, feltéve, hogy a leválasztó vízzel feltöltve marad, és a huzat elegendő. A gépet azonban a lehető leghamarabb helyre kell állítani, és ez az állapot nem válhat szokásos üzemmóddá.

Nincs szükség hosszú ellenőrzőlistára. A felhasználónak ismernie kell a gép normál működését, meg kell győződnie a víz megfelelő kezeléséről, és figyelnie kell a zaj, a nyomás, a szint, a porlasztás változásaira, a szivárgásokra, a rezgésekre és a huzatra.

Ellenőrizze, hogy a csavarok és a csőbilincsek meg vannak-e húzva, nincs-e szivárgás, és a szállítás során nem keletkezett-e látható sérülés. Ha a telepítést megfelelően helyreállították, normál esetben nincs szükség további beállításokra.

Nincs abszolút paraméter. A fő gyakorlati támpontok a mosás megszokott zaja és a szivattyú nyomása. Ha a víz susogása nem változik, és a szivattyú nyomásmérője a megszokott érték körül áll, a jellemző konfigurációban kb. 2 bar körül, a rendszer normál esetben megfelelően működik.

Az úszókapcsoló ellenőrzi a vízszinteket, és kezeli a vízbetöltő kör által előírt állapotokat, beleértve a szivattyú indítását a minimális szinten és a feltöltés leállítását a maximális szinten.

Normál esetben nem. A beállítás gyárilag történik. Különleges esetekben korrekcióra lehet szükség, például ha a gépet nem tökéletesen vízszintesen telepítették, de célszerű, hogy ezt szakember végezze.

Amikor az elektromos érintkezők vagy a mechanizmus nem érzékeli megfelelően a minimális vagy a maximális szintet. Az ETC a teljes úszókapcsoló-egység cseréjét részesíti előnyben, nem egyetlen elemét, hogy elkerülje, hogy egy másik elhasználódott alkatrész röviddel később újabb problémát okozzon.

Igen. A vízbetöltő rendszer úgy van kialakítva, hogy a víz a feltöltési ciklusok során hozzájáruljon az úszókapcsoló mosásához. Megfelelő karbantartás mellett az alkatrész hosszú ideig problémamentesen működhet.

Először ellenőrizze a víz rendelkezésre állását és nyomását, ezután az úszókapcsolót és annak állapotait, majd a mágnesszelepet és a tekercset. Csak a vízbetöltő kör helyreállítása után kell továbblépni a többi alkatrészre. Az elektromos ellenőrzéseket csak szakképzett személyzet végezheti.

A fő okok: az úszókapcsoló nem szakítja meg a vezérlést, vagy a mágnesszelep mechanikusan nem zár. A szakembernek biztonságos állapotba hozott gép mellett kell elkülönítenie a két esetet.

Szakképzett szakember a kör elektromos leválasztása után leválaszthatja a tekercset a szeleptestről, és ellenőrizheti, hogy a víz átfolyása mechanikusan elzáródik-e. Ha a szelep zár, a hibát a vezérlésben/úszókapcsolóban kell keresni; ha továbbra is átengedi a vizet, a szeleptest beragadt vagy meghibásodott, és javítani vagy cserélni kell.

A belépő oldalon rendelkezésre álló víz nyomását mutatja, és diagnosztikai szerepe van. Segítségével megállapítható, hogy van-e hálózati víz, és hogy a nyomás nem túl nagy-e. Feltöltés közben a kijelzett érték jelentősen csökkenhet; zárt mágnesszelepnél a hálózat statikus nyomását mutatja.

Gyakorlati referenciaként a jellemző konfigurációban a szivattyú kb. 2 bar körül működik. Az értéket a modell, a konfiguráció és mindenekelőtt a gép megszokott működése alapján kell értelmezni.

Ha ezzel egyidejűleg a porlasztás gyengül, valószínű, hogy a fúvókák vagy a víz más járatai részben eltömődtek. A szivattyú nyomást hoz létre, de a víz a kilépésnél nagyobb ellenállásba ütközik.

Ellenőrizze a vízszintet, a szivattyú bemenetét, az esetleges levegő jelenlétét, a járókerekekben lévő eltömődéseket és a szivattyú általános állapotát.

Ez szabálytalan szívásra, levegő jelenlétére vagy kavitációra utalhat. Az első ellenőrzés a vízszintre vonatkozik; ha a jelenség továbbra is fennáll, a szívóoldalt és a járókerekeket kell ellenőrizni.

A szivattyú nyomásmérőjének nullára kell visszatérnie, amikor a szivattyú áll, és a kör nincs nyomás alatt. A hálózati nyomásmérő ezzel szemben kikapcsolt gépnél is mutathatja a vízvezeték-hálózat statikus nyomását.

Normál esetben glicerin. A nyomásmérők glicerinnel vannak feltöltve a mutató stabilizálása érdekében. A folyadék kiszivároghat, ha eltávolítják a felső dugót, vagy ha a nyomásmérő megsérül. Ebben az esetben a nyomásmérőt ki kell cserélni.

Nem. Egy új zajt ellenőrizni kell. A már tapasztalt okok között szerepel a burkolathoz érő hűtőventilátor, illetve kis kemény testek vagy összetapadt lerakódások a bemeneti zónában vagy a járókerekekben.

Akadályozhatják a bemenetet, zajt, kavitációt vagy a szállított vízmennyiség csökkenését okozhatják. Az anyagot el kell távolítani, és szükség esetén a szivattyút át kell öblíteni.

Feszültségmentesített gépen a szakember leválasztja az erre kijelölt szakaszt a szivattyú/nyomásmérő kimenetének közelében, és a sárga gumitömlős öblítővezetékkel tiszta vizet juttat be fordított irányban, hogy megpróbálja szabaddá tenni a bemenetet és a járókerekeket. A végén visszaszereli a csövet és a csőbilincset, majd újra ellenőrzi a nyomást és a porlasztást.

Beltéri és szakszerű telepítés esetén akár a gép teljes élettartamáig kitarthatnak. Az üzemi nyomásnál jóval nagyobb nyomásra vannak kiválasztva. Akkor kell cserélni őket, ha megduzzadnak, berepednek, deformálódnak, szivárognak vagy rendellenes öregedést mutatnak; a cserealkatrészt a cső kódja alapján vagy az ETC-n keresztül kell beszerezni.

Igen. A csőbilincsek meghúzása a szokásos átvételi és karbantartási ellenőrzések része. Ha a meghúzás után a szivárgás továbbra is fennáll, ellenőrizni kell a cső állapotát, és ha elhasználódott, ki kell cserélni.

Az ellenőrző ajtón keresztül meg kell győződni arról, hogy a sugár egyenletes, és megfelel a gép megszokott működésének. A nagy nyomással párosuló nagyon gyenge porlasztás eltömődésre utal.

Normál esetben nem. Megfelelő víz és rendszeres karbantartás mellett a fúvókák nem igényelnek gyakori szétszerelést. Beavatkozásra akkor van szükség, ha a porlasztás vagy a diagnózis valóban problémát jelez.

A fúvókát hozzáértő személy megfelelő kulccsal szereli ki. Makacs vízkő esetén a géptől elkülönítve megfelelő vízkőoldó szerrel kezelhető; az ETC a kiszerelt fúvókán sósav használatát is megengedi, egyéni védőeszközök alkalmazásával és a biztonsági adatlap betartásával. A kezelés után bő vízzel öblíteni kell. Egy merev, vékony szerszámmal a járat a geometria deformálása nélkül szabaddá tehető.

Ritkán. A fúvókák rozsdamentes acélból készülnek, és az esetek többségében tisztítással helyreállíthatók. Akkor kell cserélni őket, ha valóban sérültek, deformálódtak, vagy már nem állíthatók helyre.

Ez nagyon ritka eset. Az elosztócsövek kb. 1/2 hüvelykes rozsdamentes acél csővezetékek, és megfelelő víz és karbantartás mellett normál esetben nem dugulnak el.

Le kell szerelni a külső gumi csatlakozásokat, és a T-idomokon és könyökökön keresztül lehet hozzáférni. A járat szabaddá tételéhez megfelelő hajlékony tisztítószonda használható. Ha a dugulás továbbra is fennáll, az érintett szakaszokat szét kell szerelni, és vízzel és kefékkel fizikailag ki kell mosni.

Az anyagot el kell távolítani, mert elérheti a szivattyút, vagy akadályozhatja a leeresztést. A gépet ki kell kapcsolni és biztonságos állapotba kell hozni, le kell üríteni és meg kell tisztítani.

Igen. Egy folyadékhoz és hamuhoz alkalmas professzionális porszívó hasznos a leeresztés után a tartályban maradt durva szennyeződések és összetapadt lerakódások eltávolítására.

Normál esetben nem. Az ajtón keresztül a tisztítandó területek a terelőlemezek kiszerelése nélkül is elérhetők. Ha rendkívüli karbantartás céljából eltávolítják őket, célszerű megjelölni a helyzetüket és irányukat, és a beavatkozást műszaki szakemberre bízni.

Nem. A gyári konfigurációt meg kell őrizni. A vízelosztó csövek és a fúvókák a rendszer aktív működésének részei; ha kiiktatják őket, a gép már nem az előírt körülmények között működik.

A gyakoriság a használattól és a szennyezési terheléstől függ. Az ETC elve az, hogy a vizet rendszeresen le kell engedni, a belső teret pedig szükség szerint át kell öblíteni a lerakódások elkerülése érdekében, nagy igénybevételű alkalmazásoknál gyakrabban. A szokásos öblítéshez nem kell szétszerelni a gépet.

A szokásos ETC üzemeltetés szerint célszerű a vizet a munkanap végén, vagy az adott felhasználásra meghatározott gyakorisággal leengedni. Nagyon szennyező alkalmazásoknál gyakoribb vízcserére lehet szükség.

A programozáshoz, a paraméterek módosításához és a kezelőszervek használatához az alkatrészhez/géphez mellékelt időzítő használati útmutatóját kell alapul venni. A GYIK ismerteti az időzítő funkcióját, de nem helyettesíti a gyártó útmutatóját. Szükség esetén az ETC telefonon vagy videohívásban segítséget tud nyújtani.

Szennyeződések, üledék vagy vízkő akadályozhatja, vagy a működtető/vezérlés lehet hibás. A diagnózist biztonságos körülmények között kell elvégezni, a mechanikus részt és, szakképzett személyzet által, az elektromos részt is ellenőrizve.

A probléma az áramlási irányban utána következő csővezetékben lehet. A működtető mozgása nem bizonyítja, hogy a víz ténylegesen lefolyik. Ha nem hallható a szokásos leeresztési áramlás, ellenőrizze a csővezeték dugulásait és nyomvonalát.

Ellenőrizze az időzítő programozását, és állítsa vissza a géphez mellékelt időzítő saját útmutatójában előírt paramétereket. Ne állítson be véletlenszerű értékeket.

A legvalószínűbb ok a gép utáni csővezetékben van, különösen ha Ø40 mm-nél kisebb keresztmetszetet használtak, vagy ha a nyomvonal kedvez a lerakódásoknak. A leeresztő vezetéket egészen a végpontig meg kell tisztítani.

A hab a folyamatból származó anyagok nagy koncentrációjára utalhat. Az első megoldás a leeresztés, az öblítés és tiszta víz használata; ha a hab gyorsan újra megjelenik, növelni kell a vízcsere gyakoriságát. Ne adjon hozzá habzásgátlót ETC utasítás nélkül.

A zsírok, a hamu, a korom és a szilárd részecskék összetapadhatnak, és nagyon kemény, kőszerű lerakódásokat képezhetnek. Ezek a maradványok akadályozhatják a leeresztést, a szivattyút és a vízkört; ennek következtében a leeresztéseket és a tisztítást gyakrabban kell elvégezni.

Az eleve így tervezett alkalmazásoknál az ETC kettős szeleppel és kiegészítő vízbetáplálással rendelkező különleges konfigurációt alakíthat ki, hogy a túlfolyót a felszíni zsír eltávolítására lehessen használni. Ezzel egyidejűleg növelni kell a leeresztések és a kézi tisztítás gyakoriságát.

Az elvezetés célhelyét a berendezés és a vonatkozó helyi előírások alapján kell ellenőrizni. Szifonra, ülepítőaknára, zsírleválasztásra vagy más rendszerekre lehet szükség. Az ETC a gépet szállítja; az adott elvezetés megfelelőségét a telepítési helyszínre vonatkozóan kell ellenőrizni.

A hőfejlesztő és a leválasztó közötti kezeletlen szakaszt legkésőbb háromhavonta meg kell tisztítani. Ha az alkalmazás sok szennyeződést termel, vagy a huzat romlik, a tisztítást korábban kell elvégezni.

Az első ellenőrzés a kemence és a leválasztó közötti füstcsőszakaszra vonatkozik, mert ott a korom még kezeletlen, és csökkentheti a keresztmetszetet. Ezt követően a vizet, a habot, a leeresztést és a gép állapotát kell ellenőrizni.

Igen. A kilépő levegő nagyon párás, és kondenzvizet képez. Az utána következő szakaszt ezért tömített csővezetékként kell kialakítani, amelyet úgy terveztek, hogy a vizet és a kondenzvizet szivárgás nélkül kezelje.

A jelenlegi előírások szerint az ETC a leválasztó utáni szakaszon AISI 316L rozsdamentes acélt alkalmaz, a kondenzvíz jelenlétének megfelelő csatlakozásokkal és szereléssel.

Kerülni kell a lejtő szakaszokat, a zsákokat és a pangási pontokat. Ha a nyomvonal lehetővé teszi, tartson legalább kb. 5°-os emelkedő lejtést, és a csatlakozásokat úgy alakítsa ki, hogy a kondenzvíz ne szivároghasson ki.

A végelemnek szabadon kell hagynia a felfelé irányuló kiáramlást. Az ETC nem ajánlja a kínai kalap típusú esővédőket, a szélkerekes kéménysapkákat és más szűkítő végelemeket, amelyek összegyűjtik a kondenzvizet vagy növelik az áramlási ellenállást; előnyösebb egy megfelelő nyitott/csonkakúp alakú végelem.

Telepíthető a kemence közelébe, köztes helyzetbe vagy a végső szakasz felé, feltéve, hogy a berendezést a huzat, a karbantartás, a kondenzvíz és a leeresztés szempontjából megfelelően tervezték. Ha lehetséges, a hőfejlesztő közelsége csökkenti a kezeletlen füstcső hosszát.

Igen, ha a rendszer megfelelően méretezett mesterséges elszívással rendelkezik, és a berendezés geometriája megakadályozza a pangást és a kedvezőtlen nyomvonalakat. Ebben a konfigurációban a füstgázok mozgása nem csak a természetes huzattól függ.

Akkor szükséges vagy hasznos, ha a természetes huzat nem elegendő, ha a nyomvonalon sok nyomásveszteség keletkezik, ha több fogyasztó van, vagy ha a terv szabályozott légszállítást ír elő. A méretezésnél a teljes rendszert figyelembe kell venni.

A leválasztó után. Az előtte telepített ventilátor, amely a füstgázokat a gépbe nyomja, túlnyomást hozhat létre, és füstszivárgást okozhat az ajtóknál, a csatlakozásoknál vagy a túlfolyónál.

Nem. Saját tartókonzolokkal vagy független szerkezettel kell alátámasztani, elkerülve, hogy súlya és rezgései a leválasztó házára adódjanak át.

A ventilátor jelleggörbéjét kell használni a szükséges munkapontban: a szükséges légszállítás és a berendezés teljes statikus nyomása alapján. Önmagában a motor teljesítménye vagy a szabad kifúvás melletti maximális légszállítás nem elegendő szempont.

A beállítást az átadás-átvételi próba során határozzák meg a szükséges légszállítás alapján. A 0-50 skálájú ETC konfigurációkban célszerű normál esetben nem kb. 15 alá menni, eltérő egyedi beállítás hiányában. Szokásos használat során a felhasználónak elsősorban a be- és kikapcsolásra kell szorítkoznia.

Normál esetben nem károsítja a leválasztót, de túl sok hőt vonhat el a kemencétől. A kemence így nehezen érheti el vagy tarthatja meg a sütéshez szükséges hőmérsékletet.

Ha a kemence már forró, és a maradék huzat elegendő, előfordulhat, hogy a munkát átmenetileg be lehet fejezni. Ha a helyiségben füst jelenik meg, csökkenteni kell a tüzelőanyagot és a füstképződést, és az elszívást a lehető leghamarabb helyre kell állítani.

A kondenzvíz-elvezetést kezelni kell. Előnyös megoldás egy megfelelő lefolyóhoz csatlakoztatni; az ezt lehetővé tevő konfigurációkban lezárható úgy, hogy a kondenzvíz visszafolyjon a leválasztó felé. Nem keletkezhetnek ellenőrizetlen szivárgások vagy pangó víz.

Először ellenőrizze a rögzítőgombok egyenletes meghúzását. Ha a jelenség továbbra is fennáll, ellenőrizze, hogy a gép nincs-e túlnyomás alatt egy hibásan telepített vagy beállított ventilátor miatt.

A leválasztó leeresztését szifonnal vagy a berendezéshez előírt egyenértékű megoldással megfelelően el kell választani a hálózattól. Megfelelő elválasztás hiányában a füst végighaladhat a csővezetéken, és visszajuthat a helyiségbe.

Igen, ha a modell a teljes terhelésre van méretezve. Egy AH250 nem tekinthető két kemence szokásos megoldásának; egy AH300 két kemencét is kiszolgálhat, ha a terv és a légszállítások ezt lehetővé teszik. Nagyobb modelleknél a konfigurációt esetről esetre kell méretezni.

A leválasztó működéséhez ez nem feltétlenül szükséges. Ha a terv szerint csappantyúk vagy pillangószelepek vannak beépítve, a nem használt ág lezárható; a nyitva hagyott ág önmagában nem okoz problémát a gépnek.

Merev, stabil, sík, és képes legyen elviselni az üzemi tömeget. Az ETC nem tekinti szokásos megoldásnak a gép alá helyezett rezgéscsillapító alátéteket: egy rugalmas vagy instabil alap rezonancia révén felerősítheti a rezgéseket. A légcsatornákon vagy a független konzolozású elszívó ventilátoron lévő rezgéscsillapító csatlakozók más kérdést jelentenek.

A részleges lefedés jobb, mint a védelem teljes hiánya, és főként a felső elektromos részeket védi, de nem teszi a gépet teljesen vízállóvá. Közvetlen esőnek és napsugárzásnak való kitettség, fagyveszély, tengeri vagy agresszív környezet esetén előnyösebb egy megfelelő teljes lefedés. A folyamatos kitettség károsíthatja a mágnesszelep tekercsét, a motoros szelepet, a csatlakozásokat és a szivattyú külső alkatrészeit.

Szivárgó áramok vagy potenciálkülönbségek esetén a nem hatékony földelés hozzájárulhat helyi korrózióhoz és átlyukadásokhoz. A földelővezeték puszta látható jelenléte nem elegendő: a védelem hatékonyságát szakképzett személyzetnek műszeresen kell ellenőriznie. A belső sárgaréz elem kitüntetett vezető pontot biztosít, de nem helyettesíti a megfelelő földelést.

Elektromos rendellenességet vagy szivárgó áramot kell keresni. A lehetséges okok: a mágnesszelep tekercse, víz a motoros leeresztőszelepben, a szivattyú, nedves csatlakozások vagy érintkezők, sérült kábelezés. A diagnózist szakképzett villanyszerelőnek kell elvégeznie biztonságos állapotba hozott gépen.

Ha a gép garanciális, minden beavatkozás előtt értesíteni kell az ETC-t. Az ETC közvetlenül is beavatkozhat, vagy megállapodhat az ügyfél szakképzett hegesztőjének igénybevételéről. A garancián kívül az ügyfél maga is megszervezheti a javítást, de ilyenkor is célszerű értesíteni az ETC-t annak ellenőrzésére, hogy a szivárgás nem rezgésekből vagy más külső okokból ered-e.

A víz leengedése és cseréje, a tartály tisztítása, a túlfolyó tisztítása, a belső öblítés és a fúvókák szemrevételezéses ellenőrzése a felhasználó szokásos feladatai közé tartozik. Az elektromos részeken végzett beavatkozások, a beállítások, a szivattyú, az úszókapcsoló, a mágnesszelepek, a hegesztések, illetve a szokásos ellenőrzésekkel nem azonosítható rendellenességek műszaki szakembert igényelnek. Ha karbantartási szerződést kötöttek, az abban előírt beavatkozásokat be kell tartani.

Nem. Az ETC sok év után is tökéletesen működő gépeket tapasztalt. Nincs általános időköz a szivattyú, az úszókapcsoló, a szelepek vagy más alkatrészek cseréjére: akkor kell beavatkozni, ha az ellenőrzés és a működés tényleges kopást, elhasználódást vagy rendellenességet mutat.

A leghasznosabb jelek a megszokott működéssel való összevetésből adódnak: a szivattyú megváltozott zaja, a víz susogásának változása, a szokásostól eltérő nyomás, gyengébb porlasztás, lassabb vagy gyakoribb feltöltés, szintváltozások, szivárgások, rezgések vagy a huzat csökkenése. A tartós változást ellenőrizni kell, mielőtt a gép leállását okozná.